Garnélákat szeretnék, mit kell tennem?

Először el kell döntenünk, mit szeretnénk pontosan: a garnélatartás és -tenyésztés művészetét a lehető legmagasabb szinten űzni, vagy növényes akváriumunkat díszíteni ezekkel a szép élőlényekkel. A két megközelítés legtöbb elemében egyezik, de néhány fontos különbségre oda kell figyelnünk.

Először foglalkozzunk azzal a variációval, hogy a garnélákban szeretnénk gyönyörködni, a környezetük esztétikai értéke minimális, de nekik legyen a legjobb. Ebben az esetben alapvetően kis akváriumban érdemes gondolkodni, a garnélák boldogan éldegélnek és szaporodnak 20-30 literes nano környezetben.

Fontos, hogy figyelembe vegyük, milyen garnéla fajt szeretnénk tartani, mindegyik kicsit más igényekkel rendelkezik. Ebben a leírásban a legnépszerűbb caridina és neocaridina fajtákkal foglalkozunk, melyek alapvetően lágyabb vizet, alacsonyabb pH-t és alacsony hőmérsékletet igényelnek, fajtától függően kisebb-nagyobb tűréshatárral. Ami azonban a legfontosabb, a stabil környezet. A garnélák nem szeretik a paraméterek ingadozását, legyen szó akár a vízhőmérsékletről, akár a pH-ról vagy keménységről. A neocaridinák ezekre a paraméterekre kevésbé igényesek, sokszor „csapvizes garnélákként” említik őket. Ez annyit jelent, tágabb vízparaméter tartományokban is jól érzik magukat és szaporodnak.

Egyszerűségük nem jelenti, hogy ne lennének szépek, sokféle színváltozatot tenyésztettek ki az elmúlt években. Érdemes azonban odafigyelni, hogy egy akváriumba csak egy színváltozatot telepítsünk, közös szaporulatuk ugyanis a garnéla vad változatára fog hasonlítani, mely barnás vagy színtelen lesz.

Vegyük hát sorra, mit tehetünk annak érdekében, hogy ezeket a paramétereket biztosítsuk garnéláink számára. Jól látható, hogy a neocaridina fajok igényeit egy átlagos akvárium is kiszolgálja. A pH különösebb befolyásolás nélkül is az adott tartományban mozog, a hőmérsékletre csak az extrém meleg nyári napokon kell ügyelnünk, a TDS pedig legtöbb esetben a csapvíznél sem lépi túl a 400 ppm-et. De mi a TDS (Total Dissolved Solids)? Alapvetően a víz oldott sóanyag tartalma. Ez egy leegyszerűsített magyarázat az egyszerűbb vízkezelés érdekében. A TDS – melyet ppm-ben (mg/l) mérünk – szoros összefüggésben áll a víz vezetőképességével, amit μS mértékegységgel jelölünk. Emellett szintén összefügg a víz összkeménységével (GH). Azért foglalkozunk inkább a TDS értékkel, mert egyszerű digitális eszközzel néhány másodperc alatt mérhető és nem kell a hosszadalmas csepptesztes méréseket elvégezni. A csapvíz Magyarországon általában 200-400 ppm körüli értékkel rendelkezik. Ez közepesen kemény-kemény vizet jelent. Lágyításához fordított ozmózis (RO) készülékeket használunk, melyek 5-10 ppm körülire csökkentik a TDS értéket.

Miután a megfelelő értékeket a neocaridinák számára akár a csapvíz is biztosítja, már csak arról kell gondoskodnunk, hogy ezek az értékek stabilak legyenek és ne ingadozzanak. Erre szolgálnak az aktív agyagos aljzatok. Ezekből a talajokból létezik kifejezetten növényes és garnélás változat. A lényegi különbség, hogy míg a növényes talajokban van tápanyag a növények számára, a garnélás aljzatokban nincs, így nem algásodik be az akvárium, ha nincsenek növények, amik felvennék a felszabaduló tápanyagokat. Amit viszont mindkettő nyújt, a vízértékek stabilizálása. Az agyagos aljzatok folyamatosan pufferelik a pH-t és a vízkeménységet, így biztosítva, hogy az értékek ne változzanak a vízben. Másik fontos tulajdonsága az agyagos aljzatoknak, hogy baktériumkultúra alakul ki bennük, akárcsak a szűrőkben, ezzel biztosítva, hogy a mulm lebontása felgyorsuljon.

A szűrés szintén rendkívül fontos a garnéláknál. Környezetük ugyan sokszor kicsit elhanyagoltnak, algásnak tűnik, a víz kristálytiszta. Ahogy a növényes akváriumoknál, a leghatékonyabb itt is a külső szűrők használata, és a nano akváriumokhoz a legkisebbek is elegendő teljesítményt nyújtanak. Mégis például a Dennerle akváriumszettek belső szűrője is megfelelő, ha nem alkalmazunk a gyárinál erősebb világítást és figyelünk annak takarítására és a gyakori vízcserékre.

A szűrés mellett a víz tisztaságát ezek a vízcserék is biztosítják. A növényes akvarisztikában jól bevált heti 30-50% vízcsere itt is alkalmazható, de a kisméretű akváriumokban ideálisabb, ha heti két alkalommal cserélünk 30%-ot, így csökkentve a vízparaméterek hirtelen változását.

Ha már az egyszerűbb Neocaridina fajok tartásán sikerrel túl vagyunk, és szeretnénk kicsit komolyabb vizekre evezni, belevághatunk a Caridina garnélákba. Amellett, hogy nagyobb kihívást jelentenek, sokkal szebbek is. Míg a Neocaridina garnélák színezete a szaporodás során folyamatosan gyengül és 2-3 generáció után már egészen színtelen példányokkal találkozunk az akváriumban, a Caridina fajok erősebb színezetűek, és bár itt is lesz a szaporulatban szebb és kevésbé szép példány is, sosem vesztik el teljesen eredeti színüket. Ellenben érzékenyebbek és kevésbé szaporák. 

A legfontosabb lépés, tartásuk megkezdéséhez a víz lágyítása. Ahogy azt korábban már említettük, erre fordított ozmózis készülékeket használunk. Viszont hogyan lehet ez megfelelő, ha a készülékből csak 5-10 ppm körüli víz csordogál, a garnélák pedig 100 ppm fölötti értéket igényelnek? Vissza kell sóznunk a vizet. Fontos, hogy a garnélák megfelelő fejlődéséhez és például a vedléshez ásványi anyagokra van szükség, amiket az RO a káros anyagok mellett ugyanúgy kiszűr. Erre valók a különböző GH booster termékek, melyet biztosítják, hogy kizárólag a megfelelő sók kerüljenek vissza akváriumunkba. Minden akvárium más mennyiséget igényel, így fontos, hogy a TDS értéket mérjük, miközben visszasózzuk a vizet.

A lágyvíz és a megfelelő agyagos aljzat egyben az alacsony pH-t is biztosítja. Ha valami mégis megemelné azt (bizonyos dekorációk, vízkezelők) szűrőanyaggal is tudunk tenni annak érdekében, hogy a szükséges 6,0 körüli értéket tartsuk. Erre tökéletes az ADA Bio Rio, mely erős pH-csökkentő hatással rendelkezik. Ha a pH-szint viszont megfelelő, érdemes olyan szűrőanyagot választani, amely egyáltalán nem befolyásolja ezt az értéket, ez pedig a Seachem Matrix jellemzője.

Ha a megfelelő vízparamétereket és környezetet biztosítottuk, egyetlen ellenségünk a nyári meleg lehet. Kisméretű akváriumoknál szerencsére ez sem megoldhatatlan probléma, egyszerű ventilátorokkal kihasználhatjuk a párologtatás hőmérsékletcsökkentő hatását. Ezzel a megoldással akár 4-5 fokot is hűthetünk a vízen az akvárium méretétől, a ventilátorok számától és teljesítményétől függően.

Természetesen egy egyszerű garnélás akváriumba is tehetünk növényeket, sőt, kifejezetten kedvezünk vele az apró élőlényeknek. Legtöbbször mohákat telepítünk a garnélák mellé, egyrészt ezekben mindig van mit matatni, másrészt az újszülött jövevények számára kellemes búvóhelyet szolgáltat az első hetekben. Növénytápokat csak minimális szinten javasolt alkalmazni, ami a mohák, esetleg néhány tő Anubias vagy Cryptocoryne komfortérzetéhez szükséges. Jó választás lehet a Dennerle Carbo Elixier Bio, mely kizárólag természetes anyagokból készül, így biztosan semmi károsat nem juttatunk kedvenceink otthonába, ráadásul a más készítményekből csak vegyszer formájában elérhető szén-forrást is természetes anyagként tartalmazza.

Ha nem elég, hogy szépek a garnéláink, szemet gyönyörködtető környezetben is szeretnénk őket látni, tegyük őket szépen berendezett növényes akváriumba, ahol már nagyobb méretben is érdemes gondolkodni, hiszen gyönyörű, ahogy 240 liter alapterületét beterítő Monte Carlo gyepen szaladgálnak a kisebb-nagyobb garnélák.

A lényeges különbség a növények tápanyag-igényében keresendő. Míg a korábbiakban az agyagos aljzatok garnélás változataival foglalkoztunk, a dús növényzethez elengedhetetlen az állandó tápanyag-ellátás. Ahogy minden növényesben, alulra táptalajt teszünk, és ezt fedjük az aktív agyagos aljzattal. Annak érdekében, hogy garnéláink számára mielőbb kialakuljon a megfelelő vízminőség, gyakori vízcserékkel indítjuk az akváriumot. Első héten naponta, második héten kétnaponta, harmadik héten pedig kétszer cseréljük le a víz 50%-át. Ezután állhatunk be a heti vízcserére, melyet az akvárium teljes életében érdemes fenntartani, mindig 30-50%-ot cserélve.

Másik fontos tényező a növényes akváriumban gyakran jelenlévő szén-dioxid adagolás. Figyeljünk rá, hogy a CO2 ki-be kapcsolása ne okozzon túl nagy pH-ingadozást. Ebben az aktív aljzatok korábban említett stabilizáló hatása nyújt segítséget. Emellett megoldást jelenthet, ha a CO2-beoldás folyamatos, éjszakára sem állítjuk le a rendszert, de ez esetben figyelni kell a megfelelő oxigén-ellátásra is, amire egy Twinstar vagy egy Oxydator a megoldás. A klasszikus levegőztetők nem jöhetnek szóba, hiszen a nagy oxigén-buborékok kihajtják a szén-dioxidot is a vízből, így elveszítjük a pH csökkentő hatást.
Ahol pedig CO2 van, ott növénytápozásra is szükség lesz. A növények megfelelő fejlődését micro és macro tápanyagokkal kell biztosítanunk. Fontos, hogy rendszeresen figyeljük, nehogy valamilyen anyagból túl sok legyen a vízben, mely akár mérgező is lehet a garnélákra. Ezek az állatok különösen érzékenyek a nitrát, foszfát és vas túlzott jelenlétére, de egy ellenőrzött növényes akváriumban a tápanyagszintek nem érik el a mérgező határértékeket.

Akár növényes, akár kifejezetten garnélás akváriumban gondolkodunk, fontos, hogy türelmesek legyünk. Az akvárium indításától számított legalább egy hónapot érdemes várni az első példányok betelepítésével. Ekkor is először 2-3 példányt telepítsünk be, hogy lássuk, megfelelő-e nekik a víz. Ha viselkedésük normális, otthonosan mozognak egy hét után, jöhet a nagyobb csapat. Ahhoz, hogy rögtön aktívak legyenek, és sokat lássuk őket, legalább 10 fős csapattal érdemes indítani, nagyobb akváriumokban akár még többel, hiszen rejtőzködő állatok, sosem fogjuk az összes garnélát látni.

Ha megvan a kiválasztott faj és színváltozat, változatos étrenddel kényeztethetjük őket, illetve különböző kiegészítő tápokkal serkenthetjük vedlésüket, szaporodásukat. Ezekről a tápokról cikkünk második részében olvashatnak hamarosan.

Forrás: Danyikó Tamás / Green Aqua